-(1).jpg)
„A Carnegie Hall még bakancslistás” – interjú Kruchió Eszter hegedűművésszel
Bár az együttesetek kimondottan nemzetközi, ahogy korábban fogalmaztál, európai, mégis mindannyian kötődtök valamilyen szinten Magyarországhoz, és kimondott célotok, hogy jelen legyetek itt is. Mit jelent számotokra Budapesten, a Magyar Zene Házában muzsikálni?
Fontos számunkra olyan koncerttermekkel kapcsolatban lenni, amelyek mernek kísérletezni és nyitni különböző műfajok felé. Hogy van ilyen intézmény Budapesten is, és hogy részesei lehetünk a mostani szezonnak, az különleges lehetőség számunkra és reméljük, akár hosszútávú együttműködés is lehet belőle.
A BBC Radio 3 kiemelt, Új Generációs Művészei vagytok, olyan fontos helyszíneken léptetek már fel, mint a bécsi Musikverein, a hamburgi Elbphilharmonie vagy a párizsi Filharmónia – van titkos vágyatok, hova szeretnétek még eljutni együtt?
Mindig azzal viccelődünk, hogy ha a Carnegie Hall hívna fel minket, akkor azért kérdés nélkül ugranánk. A Wigmore Hallban már rendszeresen jelen vagyunk, a Carnegie Hall még bakancslistás!
Januári koncerteteken a bécsi klasszikusoktól Sosztakovicson át Ligetiig terjed a repertoárotok – önmagában izgalmas kombináció. Hogyan hatnak egymásra a kiválasztott művek?
Főleg arra vagyunk kíváncsiak, hogy Pozsár Mátéval hogyan hatunk majd egymásra. A művek pontos és végleges listája a vele közös próbákon alakul ki, és nagyon várjuk, hogy Máté mit ragad ki a darabokból, illetve mit talál arra érdemesnek, hogy zeneileg tovább gondolja.
Pozsár Máté zongoraművész a free jazz világából érkezik. Jól áll Beethovennek vagy Sosztakovicsnak a jazz? Mi vonz benneteket a műfajok keverésében?
Számos, ma már klasszikusnak számító zeneszerző kiváló improvizátor volt, vagy éppen inspirálta a jazz, többek között Sosztakovicsot, Bartókot és Ligetit is. Mivel olyan háztartásban és zenei környezetben nőttem fel, ahol sok műfaj jelen volt egymás mellett, sosem értettem igazán a szigorú elhatárolódást a különböző műfajoktól. Irtózom az ízléstelen crossovertől, viszont csodálattal hallgatom az olyan zenészeket, akik műfaji határok nélkül tudnak valami lényegit átadni. Leginkább az vonz bennünket a műfajok keverésében, hogy megvizsgáljuk, hol vannak olyan eldugott vagy akár elfelejtett „kiskapuk” a sokat játszott művekben, amiken érdemes átlépni és érdemes tágítani a zenei teret. Nem azért, mert a művek nem elegendőek önmagukban, hanem mert arra szeretnénk invitálni egymást és a közönséget, hogy új perspektívából, új kontextusban, új hullámhosszon hallgassuk a műveket, hogy azokat a megszokottól eltérő, viszont teljesebb és átfogóbb módon hallgassuk és értsük.
Szerettek kísérletezni, játszani – mit jelent számodra az improvizáció?
Az improvizáció kaland, felelősség és szabadság egyben.
Mondhatjuk, hogy barátotok a káosz. Hogy győzitek meg a közönségeteket arról, hogy néha érdemes, sőt ajánlott nekik is belevetniük magukat a káoszba, hogy találjanak valami igazán különlegeset?
Az a tapasztalatunk, hogy a koncertszervezőt sokkal nehezebb meggyőzni, mint a közönséget. A közönség általában jóval nyitottabb, mint gondolnánk. Játszottunk már Alban Berget Korinthoszban, a helyi konzervatórium picinyke előadótermében, tátott szájú közönségnek. De kaptunk már álló vastapsot egy Bodeni-tó melletti kisvárosban Grencsó Istvánnal közösen, ahol Schuberttel kísérleteztünk. Aki egyszer hallott minket, szeret visszatérni és megszavazza nekünk a bizalmat, hogy jó ízléssel és tisztelettel nyúlunk a darabokhoz. Ehhez természetesen idő, sok-sok fellépés, beszélgetés és meggyőző munka kell, de megéri!
A nemzetközi koncerttermek és versenyek mellett a közösségi muzsikálásra is szakítotok időt: játszottatok már bárban, börtönben, Down-szindrómások iskolájában, hospice-háznál – vannak még hasonló terveitek?
Legutóbb most szeptemberben voltunk Észak-Németországban egy iskolában olyan gyerekeknél, akik nagyrészt először találkoztak klasszikus zenével. Nagy privilégium ennyit utazni, és megmutatni a vonósnégyes irodalmat. Ha van rá lehetőségünk, bármikor szívesen megyünk olyan helyekre, ahova egyébként nem jut el gyakorlatilag semmilyen klasszikus zene.
Hogy érdemes hangolódnia annak, aki szeretne részt venni a januári koncerteteken?
Nyitott füllel és lélekkel – más nem kell!
Van személyes kedvenced a januári programban?
Mindenképp, mégpedig Ligeti második vonósnégyese!
Hogyan búcsúztatod ezt az évet és hogyan hangolódsz az újra, melynek egyik felütése lesz az Új-Hullámzás koncert?
Próbálom az évet úgy zárni, hogy minél több teendőt elintézzek, ne vigyem tovább az új évbe, amit nem muszáj. Fontos lesz a nyugalom és a csend is, hiszen nagyon intenzív turnéidőszakból „esünk be” a karácsonyba. Az évet igyekszem majd összegzéssel és tervezéssel indítani. Mi az, amit jövőre mindenképp meg szeretnék valósítani, és mi az, amit ideje lenne elengedni…
Chaos String Quartet & Pozsár Máté
A Susanne Schäffer (1. hegedű), Kruchió Eszter (2. hegedű), Sara Marzadori (brácsa) és Bas Jongen (cselló) alkotta Chaos String Quartet és Pozsár Máté jazz-zongoraművész találkozása különleges, egyedi alkalom lesz, melyen a klasszikus és a modern vonósnégyes-repertoár, a vezetett vagy szabadabb improvizáció, sőt akár a jazz hagyományos nyelvezete is megjelenik, az egymással való reflektív találkozást keresve. Az öt művész célja, hogy különféle tradíciók megismeréséhez hozzák közelebb a közönséget, miközben egymás számára is megteremtik a közös alkotás lehetőségét. Mindez nemcsak koncertszerű formában fog történni, hiszen az est részeként Gryllus Samu zeneszerző, az est házigazdája fog beszélgetni a művészekkel, és akár még a közönséggel is bevonó kollektív együttzenélésre is sor kerülhet.
