Ugrás a tartalomhoz
Azonnali hívás
Távozott közülünk az elképesztő énekhang

Távozott közülünk az elképesztő énekhang

2026/09/18 | 3 p

Hetvenhét éves korában meghalt Deák Bill Gyula

Hetvenhét éves korában meghalt Deák Bill Gyula, akitől a Magyar Zene Háza nevében Jávorszky Béla Szilárd soraival búcsúzunk.

Deák Bill Gyula maga volt a magyar blues, az elképesztő énekhang, a korosztályokon átívelő előadó. Divatirányzatok ide, trendek oda, az 1970-es évek legeleje óta következetesen kitartott a blues-rock irányzat mellett, lett annak egyik megkerülhetetlen hazai képviselője. A Magyar Zene Házához több szálon kötődik: 2025 elején nemcsak itt adta egyik legjobb koncertjét, de a Kádár-korszak populáris zenei életét bemutató, Nekünk írták a dalt! című, első időszaki kiállításban is tevékenyen vett részt.

Országos ismertségre az 1970-es, 1980-as évek fordulóján a Hobo Blues Band tagjaként tett szert, és jóllehet, a Kádár-korszakban sokáig „nem volt színpadképes” (tinédzserként egy orvosi műhiba miatt elveszítette az egyik lábát), azért mégis sikerült tehetségéhez méltó pályát befutnia.

A bluesnak azt a nagyvárosi nyomvonalát képviselte (akárcsak a Hobo Blues Band), mely – a szlogenekkel ellentétben – nem annyira a század eleji gyökerekhez nyúlt vissza, inkább annak brit rhythm and blues változatát játszotta, példaképének a Rolling Stonest, a Yardbirdszöt, a Creamet vagy az Animals tekintette. No meg az amerikai üstökös gitárhőst, Jimi Hendrixet. A lendületes, elektromos, sokszor torzítós gitáralapú blues-rockot, mellyel a rendszerváltozás előtt a többség a bluest azonosította.

Az őt közismertté tevő Hobo Blues Bandből 1985-ben vált ki, saját bevallása szerint „emberi és anyagi problémák miatt”. Ebben a döntésében valószínűleg szerepet játszott, hogy 1983 augusztusában a Városligetben az elképesztő sikerű István, a király című rockoperában ő alakította Tordát, a táltost. Előbb a Kormorán kísérte, majd Bencsik Sándorral megalapította a rövid életű Bill és a Box Companyt. Közel negyven éve saját, folyamatosan változó összetételű zenekarával koncertezett, és haláláig hű maradt régi önmagához: még hetvenen is túl fáradhatatlanul nyomta a tőle megszokott rhythm and bluest.

Váratlan halálával a magyar blues-rock egyik legjellegzetesebb hangú, és több generáció számára ismert előadója távozott közülünk.