Kaφe Aman Budapest

A Kaφe Aman Budapest Varga Veronika és Mályi Bori első duókoncertje, amely a 20. század elejének anatóliai görög kávéházaiba – a kafe amanok világába – kalauzol. 

A műsor középpontjában a rebetiko korai repertoárja, azaz a szmirneiko, az egykori Szmirna városához köthető dalok, valamint az anatóliai népzene áll, melyben a görög, török, örmény, zsidó és más kelet-mediterrán hagyományok természetes módon, a zenét és a kultúrák sokszínűségét ünneplő céllal találkoztak egymással. 

Varga Veronika és Mályi Bori, két magyar női énekes-hangszeres előadó idézi meg ezt, a közönség számára még felfedezésre váró, eleven és sokszínű zenei világot: a koncerten autentikus pengetős hangszerek kíséretében hangzanak el az egykori anatóliai városi kultúra meghatározó dalai, amelyek ma is széles körben ismertek és kedveltek a Földközi-tenger keleti medencéjének térségében. 

A Kaφe Aman Budapest nem korhű zenei rekonstrukció, hanem egy új, egyedi találkozás az anatóliai zenei örökséggel, ezúttal Budapesten – két előadó zenei együttműködése, akiknek zenei anyanyelve a magyar népzene, miközben a görög és anatóliai zene művészi identitásuk fontos részévé vált. Egy képzeletbeli, kelet-mediterrán atmoszférájú kávéházba invitálják a közönséget egy közös, közvetlen hangulatú zenei időutazásra, ahol egy estére megelevenedik az egykori Anatólia zenei világa. 

Az úgynevezett kafe aman a Kelet-Mediterráneum hagyományos zenéjére épülő szórakozási formaként fejlődött ki a 19. és 20. század fordulója körül, az egykori Szmirna (ma Izmir) városi kultúrája köré összpontosulva, elsősorban Anatólia görög közössége körében. A kafe amanok az élőzene és a közösségi élet fontos színterei voltak, ahol főként professzionális zenészek és énekesek, illetve együttesek szolgáltatták a zenét. Ezek az együttesek gyakran etnikailag sokszínűek voltak, így repertoárjuk is többnyelvű volt, és különféle zenei hagyományokra támaszkodott. 

Olyan hangszereket hallhatott itt a közönség, mint a szantúr, a városi (politiki) líra, a kanun és az oud, valamint kisebb ütőhangszerek. Hamar megjelentek azonban a nyugati hangszerek is, például a gitár, a harmonika, a zongora és a hegedű. Fontos zenei jelenség volt az oszmán zenei örökséghez, illetve a makámhagyományokhoz kapcsolódó virtuóz vokális és hangszeres improvizáció, az amanesz és a taximi. Az „aman” a kafe aman elnevezésben is megjelenő szó: egy univerzális indulatszó, amely mind a török, mind a görög nyelvben használatos. 

A kafe amanok speciálisan Szmirnához kapcsolódó repertoárja és stílusa szmirneiko néven vált ismertté később, az 1900-as évek közepe felé, a lemezgyártás és a lemezipar révén. Szmirneiko alatt ma leginkább a korai rebetiko egyik stílusát értjük, de nem foglalja magában a korai rebetiko egészét, hiszen annak hangzásvilágát a görögországi kikötők zenei invenciói is erőteljesen meghatározták. 

Az 1922-es szmirnai katasztrófa után a Kis-Ázsiából, azaz Anatóliából Görögországba érkező menekültek megjelenésével a kis-ázsiai zenei hagyományok – így a kafe aman zenei világa – és a görög szárazföld urbánus zenei fejlődése közötti kapcsolat még erősebbé vált, a kafe aman pedig kiterjedt, az adott évtizedek kulturális és társadalmi változásaihoz adaptálódó repertoárral létezett.